A kézikönyv a sokat emlegetett, ennek ellenére, tisztázatlan, demokráciáról szól. A jelen nyugati rendszert, a vezetői csak egyszerűen demokráciának nevezik, a tökéletes, „jobb nem lehet” társadalomnak tartanak, csakhogy ezt az emberek nem érzik. Elég szomorú, kilátástalan lenne a helyzet, ha mindez igaz lenne, szerencsére nem, ez sem igaz. Nem igaz, mert sok (70-100) demokráciaszint van, s e tekintetben a jelen rendszernek bőven van, hova fejlődni.

A demokráciaszint nemcsak elmélet, meghatározza a döntéshozó mechanizmust, a döntéshozó mechanizmus pedig meghatározza a döntések, mindenféle társadalmi döntés, minőségét, jóságát. A demokrácia szintje, tehát hosszabb távon és általában a döntéshozáson keresztül meghatározza a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet, és még lehet sorolni, szóval mindent.

E könyvben nincsenek idézetek, utalások. Persze, mint mindenki, én is a világból, másoktól szerzem a tudásom. De, nem szeretek idézni, nem is teszem, nincs is idézet a fejembe. Egy könyv írása közben, sőt már hónapokkal előtte is, kerülöm a hasonló témájú könyveket. Szeretek önállóan gondolkodni, elemezni. Van, aki ezt kóklerségnek, tudománytalanságnak tartja. Elfogadom, hogy lehetnek ilyen vélemények, bár csendben megkérdezem: a tartalom ismerete nélkül, létezhet értelmes vélemény?

Én az alábbi alcímet adnám e könyvecskének: Tudományosnak gondolt, de nem fantasztikus, viszont a jövőt is vizsgáló, önállóan átgondolt véleménysor a demokráciáról.

Ilyen fajta könyvet manapság lelkiismereti okokból írnak, én mindenképpen abból írtam.

Szinte biztos, hogy egy a madarakról, vagy a gombákról, akármikről szóló kézikönyvet jóval többen olvasnak, forgatnak, már a téma népszerűsége miatt is.  Pedig azt talán ki lehet jelenteni: enyhén szólva e téma is van annyira fontos, mint a madarak, vagy a gombák megismerése.

Elismerem, hogy a mai világban, melyben harsány, könnyen emészthető, képek filmek, érdekességek kavalkádja pörög-forog, egy ilyen könyv nem izgatja fel a nagyérdemű publikumot. Azért csendben megkérdezem: nem lesz abból baj, hogy leszokunk a komoly témák, komoly elemzéséről?

Ráadásul a demokrácia, rólunk, az emberekről, a „népről” szól, arról, hogy milyen lehetőségeink vannak a társadalmi életünk alakítására, mégis úgy kezeljük, mintha rajtunk kívül álló, unalmas szaktéma lenne.

A magam részéről nem szándékoztam egy rétegnek, csoportnak sem írni, a könyvet, mindenkinek írtam, aki érdeklődve nagyjából végigolvassa, többször előveszi, bele-bele olvasgat. Azt gondolom, hogy nem kell a megértéshez különösebb műveltség, középiskolai untig elég, sőt minden bizonnyal a nagytiszteletű, nagy tudású, a már mindent tudó társadalomtudósokból, politikusokból alakulna ki a legaktívabb, lenéző ellentábor. Számukra semmi sem elfogadható, sőt végig sem olvasható (pláne ha egy „senki” írta), amit ők nem tudnak, mivel ők már mindent tudnak. Szerencsére mindez csak fikció, mert e könyv, azon kiváltságos helyzetig sem érhet fel, hogy a nagytiszteletűek egyáltalán hallhassanak felőle.

Ha valami csoda folytán e könyv a könyvesboltok első szembetűnő polcára kerülne, akkor sem olvasnák sokan, bár tízszer annyian lennének, mint a bús magyar valóságban. Úgy gondolom, elsősorban nyitott értelmű, új tudásokat befogadni akaró és képes „egyszerű”, de nagyszerű polgárok vennék le, a polcról a könyvet. Legalábbis, reményeim szerint, mert leginkább nekik írtam volna. De mint mondtam ez csak fikció, a bús magyar valóság, más.

Az emberek (tisztelet a kevéske kivételnek), jelenleg még nem eléggé érettek e könyv mondanivalójának fontosságát felismerni. Mindezt nem a nagyképűség nem az emberek lenézése mondatja velem, hanem a tények. „Kisképűségemre” több bizonyíték van, többek között, hogy nem e könyv kivitelezését dicsérem, hanem a mondanivalójának fontosságát.

Mindennek ellenére, eljátszok azzal a gondolattal, hogy e könyvecskét sokan elolvassák - vagyis néhány öndicsérő mondat következik.

A demokrácia új szempontok szerint való megközelítése, mindenképpen kiemelhető. A bármikor elővehető, kézikönyv-forma is hasznos újszerűség, mivel ilyen fajta társadalmi témáról, nem nagyon készülnek rövid, tömör összefoglaló kézikönyvek. A demokráciát, nem szokás a könyvben szereplő szempontok szerint taglalni, vagyis friss, a fejlődést lehetővé tevő megközelítésbe kerül a demokrácia.

Továbbá, talán azt is ki lehet jelenteni, hogy a kézikönyv, a rövidsége ellenére, a szerteágazó demokrácia-téma, lényegét magába foglalja. A magam részéről megpróbáltam érthetően emészthetően fogalmazni, ennek sikerességében, már vannak kétségeim.  Abban azért reménykedhetem, hogy aki e könyvecskét végigolvasgatja, azért kap egyfajta áttekintést a demokráciáról, annyit mindenképpen, hogy a jelentősebb csúsztatásokat, manipulációkat felismerve, megcsóválja a fejét: na, na.